Editkémnek volt szülinapja hétfőn, így vasárnap mentünk megköszönteni őt. Előtte szombaton elmentünk beszerezni, a már előre kinézett autós kormányt. Mert bár tudom, hogy Krisztiánt is idegesíti az ilyenfajta játék - mint engem is -, de mégis jobb a kis idióta zenéket hallgatni, mint azt hogy sír a gyerek. Barnus legalábbis még most is szívesen eljátszik a kormányával. Szó, mi szó, kinéztem egy lányos verziót, és elindultunk négyesben megvásárolni. Mivel meleg volt, nem főztünk itthon, hanem a Kökiben ettünk. Hát, nem volt egyszerű, mert Barnus nem akart egyedül enni: "Apa, te etetsz...", én meg próbáltam Andriskát valahogy kordában tartani, mert ugrált, forgolódott, nézelődött, és mindent meg akart volna kóstolni. Szóval, kb. másfél óra alatt kész is voltunk az ebéddel...
Bementünk a gyerekjátékboltba, ahol természetesen nem volt a kiszemelt játékból egy árva darab sem. Mondjuk, Barnus talált egy hiper-szuper fisher price kormányt, de az egy félfizetésbe került. Így azt vásároltuk meg, ami Zsoltinak nagyon tetszett (utólag már tudom, hogy Editkének is - úgyhogy jó választás voltak ők egymásnak) nevezetesen egy garnitúra zenélős vadállatot: egy papagájt, egy zsiráfot, és ha jól emlékszem egy oroszlánt. Mindegyik tud valamilyen dallamot játszani gombnyomásra, összesen 40 fajtát, így a faksznisabb felnőttek sem unják meg. Lehet, hogy Berényig nem tart ki, de az is lehet, hogy annyit a legelvetemültebb gyerkőc sem tudna nyomogatni :)))
Magamhoz képest szépen be is csomagoltam, elrejtettem a kis csatokat, amiket nem bírtam a DM-ben otthagyni, feldíszítettem a szélforgókkal, és még lufit is raktunk a csomag tetejére. Jó csicsás lett, de úgy tapasztalom, hogy a gyerekek nem minimalisták :)
Barnus is kapott szülinapi ajándékot, egy klassz kis orvosi táskát. Senki nem menekülhetett előle, mindenkit meghallgatott, megkalapált, és állítása szerint a szuri csak kicsit fáj... Nagyon örült neki, telitalálat volt, azóta mindenhová vinné magával.
Kati vett kis csákókat is, amit persze nagy lelkesen hárman hordtunk a délután alatt, nevezetesen Krisztián, Zsolti és én.
Az ebéd nagyon finom volt, Andriskának is ízlett a répa a levesből, meg a krumpli.
A krumplis tésztáért meg egyenesen odavoltunk. Tényleg. És, hát az uborka saláta nélkül nem lett volna igazi :)
Azt már mondani sem kell, hogy nekem is lett finom sütim, amiből Editke tortája készült, bár a sarlottot nagyon irigyeltem a többiektől.
Kati nagyon szépen megsütötte az első tortát, Editkémnek is nagyon tetszett. A gyertyát meg gondolta, inkább elkapja :) (felhívom a figyelmet a már látható vadiúj csatra!)
Andriska jól elfáradt az ünneplésben, és Editke ágyikójában egy nagyot szunyált, így valamikor 5 óra körül jöttünk el.
A képeket köszönöm Katinak (ezért nincsen ő rajta) és Zsoltinak (most látom, hogy elvitte az okoska telefonját, amin a képek vannak, úgyhogy Antival egyetemben még erre is várni kell).
