Balatoni nyár 4.

Utolsó rész

Vannak még jó kis képek, különösebb történet nélkül, felrakom ezeket is, ne maradjanak pártában:

Három fiú együtt.
Ez komoly teljesítmény volt, mármint lefotózni őket úgy, hogy mind rám nézzen, éppen ne pislogjon/bőgjön, ne akarja a másik kezéből/szájából/fejéről kivenni/levenni az éppen benne lévő/bele tartó/rajta lévő dolgot; valamint azt mégis megkaparintva gyorsan eldugni/megharapni/lenyelni, de legalábbis szájbatuszkolni, ha ez mégis megtörtént, gyorsan visszakönyörögni/lopni, erőszakkal visszavenni... azt hiszem, más nem volt.
És még Andris fején is rajta a sapka. Egyébként, ami nem a "törzsét" fedi (értsd: sapka, kendő, zokni), attól minden módon igyekszik megszabadulni. És ezt olyan módon teszi, hogy lehetőleg senki ne vegye észre. Bár, sok szerencséje nincsen akkor sem, ha úgy tűnik örökre megszabadult az adott darabtól, mert valaki mindig megtalálja és kedvesen visszaszolgáltatja. Kaptunk már vissza zokni két nap után a templom kerítésre odakészítve; kendőt utcán, idős nénitől bottal utánunk szaladva; sapkát zsömlés fiútól fél nap után, játszótérről haza tartva: ez volt egyébként a legpechesebb visszatérés (már Andris szempontjából), mert elvileg nem is mentünk volna vissza a zsömlés fiúhoz, de Barnus megevett egy zsömlét, egyet meg a galamboknak adott kárpótlásként - gondolom - a sok kergetőzésért, amíg nem figyeltem, és ezt a hiányt pótolandó (tudom, Apa, -andó, -endő, kerülendő...) mentünk vissza zsömléért. Így visszakerült a sapka is, a zsömlés fiú elmondása: "rémlett, hogy a elején mintha lett volna sapka, de amikor fizettél már nem" - na, ez tipikus Andris...

... igen, rólad van szó, ne bújj el!

Ez egyszerűen, csak egy cuki kép.

Na, ezen meg majd' bepisiltünk. Táncolt... jövő héten megyünk az első néptánc foglalkozásra, nem tudom, hogy fog neki tetszeni..., lehet, hogy más műfajt kell majd választanunk :D

 Itt már elfáradt, és állítólag beszakadt a körme.

Közben Andris itt is tömte a szilvát. Eleinte azt gondoltam, hogy majd milyen jól el lesz a takarókon, mert ő is megijedt a fűtől, de ez kb. fél óráig tartott, utána ette volna azt is. Nem zavarta, hogy szúr, ha valami érdekeset látott: papucsot, naptejet, vagy fényképezőt:

Aztán jött Barnu, és segített almát enni:

Hát, így telt a Balatoni nyár. Azóta Barnus elkezdte az ovit, és tetszik neki. Alig nyávog, hogy nem akar menni. Bár tegnap előtt átjöttek a szomszédaink, Dalmával - kétéves, cuki kis határozott csajszi. Erre Barnus másnap reggel azt mondja: "Anya! Van egy ötletem: ma nem megyek oviba, és jöjjön át Dalma..."